|
|
A társadalom elszakad a valóságtól.
Ismeretelméleti válság: Meggyőződések helyett biztos
bizonytalanság - Gyakorlati filozófia.
Kérem kattintson az alábbi hivatkozásra és hallgassa meg ezt az előadást!
 A
társadalom elszakad a valóságtól.
Ismeretelméleti válság: Meggyőződések helyett biztos
bizonytalanság!
A problémák gyökere a helytelen gondolkozás azaz elszakadás az
objektív valóságtól.
Egy üzleti szemináriumon hallottam egyszer a
következő, igen bölcs állítást: "Az emberek problémáinak 98%-a
helytelen gondolkodásból adódik." Ennél én egy kicsit még messzebb
is mennék. Ki merem jelenteni, hogy: "Az
ember minden problémája abból adódik, hogy helytelenül gondolkodik.",
ami azt jelenti, hogy amennyiben tudnánk helyesen gondolkodni,
megszűnnének a problémáink, illetve a problémák megszűnnének problémák
lenni. Ez nem hangzik rosszul, ugye?
Nézzük meg, hogy mit is jelent helytelenül gondolkodni?
Helytelenül gondolkodni annyi, mint az objektív, tehát tőlünk függetlenül
létező valóságtól elrugaszkodottan gondolkodni.
Akár
hogy is nézzük muszáj a minket körülvevő valósággal összgangban élnünk és
ennek érdekében azzal összhangban gondolkoznunk.
Persze mi is tudjuk, hogy ez a mostani kor azt
tanítja nekünk, hogy legyünk mi magunk az életünknek a megalkotói. Nincs
is ezzel semmi gond egészen addig, amíg nem próbáljuk a
törvényszerűségeket kikerülni, megmásítani, vagy magunkhoz szabni.
Olyan bölcs mondásokkal tanítanak minket, mint hogy: "Vagy te fogsz
uralkodni a körülményeiden, vagy a körülményeid fognak uralkodni
rajtad." vagy hogy: "Légy szabad, légy a magad ura!",
"Teremtsd meg a saját valóságodat." És persze ezekben a
tanácsokban van igazság, hisz a valóság tényleg tele van olyan tényezőkkel
is, amelyeket befolyásolhatunk (tetteinkkel, szavainkkal), sőt teljesen
meg is változtathatunk (Pl: arrébb megyek).
A "Légy szabad!" kezdetű, vagy az ehhez hasonló
szlogenek nyilván azokat a korlátokat akarják lefejteni rólunk, amelyeket
fölöslegesen raktunk magunkköré és amelyektől megszabadulni nagyon
is egészséges, ugyanakkor vigyáznunk kell arra is, hogy ne veszítsük el
az egyensúlyt, hogy ne essünk át a ló túlsó oldalára.
Nagyon könnyű a "Vesd le a
korlátaidat!" és "Légy a magad ura!" felkiáltások között a
lázadásnak egy olyan életveszélyes ködébe kerülni ahol lassan, lassan, de
elkezdünk megfeledkezni arról, hogy milyen világban is élünk.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy ugyanaz a valóság, amelyben mi
megragadtuk a lehetőségeinket tele van olyan tényezőkkel is amelyeket nem
tudunk megváltoztatni, amelyeknek egy kisebb részét talán el tudjuk
kerülni (felismerjük, megértjük, döntést hozunk), de amelyeknek a
nagyobbik feléhez vagy alkalmazkodunk, vagy letarolnak minket.
"Vesd le a korlátaidat!" Igen, de van olyan korlát, amit
az ember nem tud levetni, meg sem tud érinteni, sőt van olyan is, amit
nem is lenne szabad levetnie.
Olyan erők vesznek minket körül, amelyeket vagy felismerve elfogadunk
és hozzájuk alkalmazkodva akár hasznunk is lehet belőlük, vagy amelyeket
figyelmen kívül hagyva, vagy ellenük szegülve akár az életünkkel is
fizethetünk. De ne is menjünk ilyen messzire. Nem kell, hogy azonnal
az életünk legyen a tét, pont elég baj az is, hogy ha a valóságtól való
elszakadásunk következtében az eredményeink vallanak kárt, vagy az
örömünket és a lelki egészségünket veszítjük el.
"Légy szabad!", mondják a népszerű
szlogenek, végtelen variációban, de közben azt az embert, aki nem fogadja
el a valóságot, aki figyelmen kívül hagyja annak nagyságát, hatalmát és
tekintélyét aligha hívhatjuk szabadnak.
Egy olyan valóságban, ahol az embert egy nyomorult kis vírus is
megölheti, ahol néhány rossz döntéssel az életünk megváltozhat örökre,
ahol az emberiségnek mindössze 15%-a sikeres (egy háború, a mindannyiunk
számára egyformán ketyegő óra) látnunk kell, hogy egyrészt milyen
sérülékenyek vagyunk és másrészt, hogy milyen fontos a valósággal való
összhang megtalálása.
Amennyiben nem alkalmazkodunk a valósághoz, akár az egészségünket
tekintve akár a mindennapjainkban, vagy az üzleti életben, a munkánkban
egész biztos, hogy érezni fogjuk ennek a hatását és következményét.
A valóság az ön szempontjából alapvetően három
nagy kategóriára osztható:
-Ön által közvetlenül, vagy közvetetten befolyásolható
tényezőkre.
-Ön által jelentősen nem befolyásolható, de elkerülhető. Pl: Lavina,
Vulkánkitörés / lávafolyam.
-Ön által nem befolyásolható tényezőkre.
Azt az embert aki nem tiszteli a valóságot nem szabadnak,
hanem Bolondnak hívjuk.
"URam segíts
megváltoztatni a megváltoztathatót és segíts felismernem a
megváltoztathatatlant, de leginkább abban segíts, hogy legyen
bölcsességem a kettőt megkülönböztetni egymástól."
Egy divatjamúlt fogalom:
IGAZSÁG
Ez a téma, a fogalom, amiről most beszélni fogunk,
az IGAZSÁG. Félreértés ne essék, nem egy filozofikus szinten, nem
elrugaszkodottan szeretnénk erről beszélni, hanem nagyon, nagyon
racionálisan, nagyon józanul.
Az Ön életére vonatkoztatva tesszük fel a kérdést, hogy mi az
igazság. Mi a válasz az Ön élete igazán fontos kérdéseire? Hogyan lesz
Önnek egy teljes és megelégedett élete? Hogyan lesz boldog? Az a kérdés,
hogy Ön hova tart? Hogy, és azt hiszem, ezt a kérdést mindnyájan
feltettük már, mi az élet értelme?
Tudom, hogy ezt a kérdést sokszor feltettük, talán gyerekkorunkban
a szüleinknek, talán amikor egy kicsit idősebbek lettünk és legtöbbször
ilyen, lekezelő válaszokat kaptunk, mint hogy ha nem is lenne válasz erre
a kérdésre, mint hogy ha egy naiv dolog lenne valódi értelem és cél után
kutatni az életünkben.
Pedig nem az.
A fogalom, hogy igazság létezik, illetve a
kérdéseinkre a válasz létezik, jogos feltenni a kérdést, hogy mi az élet
értelme és jogos keresni rá a választ. Az igazságról nem, mint elvont
filozófiai fogalomról szeretnék beszélni, hanem az ezekre a kérdésekre
adott válaszként.
DEF: Igazság
Igazságnak hívjuk a valóságra vonatkozó, a valóságban gyökerező
válaszokat. (Az igazság folyamatosan a valóságot írja le. Amennyiben a
valóság változik, az igazság leírja a változást és az új állapotot, de
mindig a valóságot ragadja meg és mint ilyen állandó és
megváltoztathatatlan. Az az információ, az az "igazság" amely
nem a valóságot írja le már nem igazság.)
Beszéltünk arról, hogy valamilyen mértékben
mindnyájan elszakadtunk a valóságtól, az azt leíró válaszoktól, az
igazságtól. Ennél most egy kicsit még tovább is szeretnék menni, hisz a
modern ember betegsége ennél valójában sokkal mélyebb.
Tudniillik ez a valóságtól, igazságtól való elszakadás sokunknál olyan
mély, hogy a legtöbben közülünk, bevallottan, vagy rejtetten, de az
objektív módon létező valóságnak és az azt leíró igazságnak, még a
létét is tagadjuk.
Ki ne hallotta volna már a konkrétan feltett kérdésre, hogy:
"Szerinted mi az igazság?" azt a választ, hogy: "Nincs
igazság. Mindenkinek az az igaz, ami annak tart. Attól függ, hogy honnan
nézzük. Mindenki azt hisz amit akar."
Az előbbi definíciónk szerint, ha azt mondjuk, hogy: "Nincs
igazság." ezzel nem állítunk egyebet, mint azt, hogy nincsenek a
valóságban gyökerező válaszok.
Ez csak kétféleképpen lehetséges:
A/ Mert az ember nem képes a megismerésre. -
Miközben Ön itt ül és igenis érti amit mondok, megismer és igenis le
tudja ellenőrizni hogy, amit beszélek összhangban van-e a valósággal,
amiben élünk.
B/ Mert az objektív valóság nem is létezik. -
Miközben igenis létezik.
Hát erről beszélek. Tudni illik, az lehet, hogy
mindenkinek az az igaz, amit annak tart, de attól maga az igazság még az
ami, és meg nem változik attól, hogy mi mit gondolunk róla. A
bolondokháza ilyen emberekkel van tele, olyanokkal, akiknek az az igaz,
amit annak tartanak.
A legtöbben összekeverik az abszolút igazságot, az
embereknek az igazságról alkotott elképzeléseivel.
Mint amikor a beteg madzagra kötve húzza maga után
a fogkeféjét és az ápoló kérdésére, hogy ugyan mit csinál, azt
válaszolja, hogy megy megsétáltatni Bodrit, a kiskutyáját. Majd büszkén
megfordul, lehajol, és mint ahogy az ebeket szokás, megcirógatja a kefe
sörtéjét.
Hát az lehet, hogy ez az ember azt hisz, amit akar, megvan rá a
szabadsága, de attól az a nyomorult fogkefe még fogkefe marad Ő pedig,
minden tisztelettel, de egy kötözni való bolond.
Ezzel mindnyájunknak szembe kell nézzünk. Vizsgáljuk
csak meg magunkat.
A valóság és az azt leíró igazság olyan, mint az acél nem hajlik. Nem
változik meg attól, hogy mi mit gondolunk róla, hiszünk e benne vagy sem,
egyetértünk vagy sem. A világ, amiben élünk folyamatosan erre tanít
minket. Magyarországon este után nappal jön, nappal után este és utána
megint nappal és ez így lesz még akkor is, ha az egész ország megszavazná
egyöntetűen, hogy mostantól mindig nappal lesz. Az igazság nem
alkalmazkodik hozzánk, nekünk kell az igazsághoz alkalmazkodnunk, el
kell, hogy fogadjuk.
Mi a baj azzal az emberrel, aki Napóleonnak tartja magát, vagy
azzal, aki fehér egereket lát mindenütt, vagy azzal, aki azt hiszi, hogy
mindenki őt üldözi.
Hát az, hogy nem él összhangban a valósággal és ez tönkretette az életét.
Hát ez a baj velünk is, hogy nem mindig tudjuk, hogy mi az igazság, ezért
nem is tudunk hozzá mindig alkalmazkodni, összhangban élni vele és ez
bizony előbb utóbb tönkreteheti az életünket.
Nem tudjuk ezt megkerülni, egyszerűen tudnunk
kell, hogy mi az Igazság.
A jó hír az, hogy tudhatjuk, hogy minden kétséget kizáróan tudhatjuk,
hogy megtalálhatjuk az igazságot.
Újra kell tanulnunk
gondolkozni!
Nincs más lehetőségünk mint, hogy újra tanuljunk gondolkozni. Nem
kell, hogy megijedjünk, hisz a valósággal összhangban lévő gondolkodás
nagyon egyszerű és természetes, sokkal természetesebb, mint az
elrugaszkodottság.
Az elmúlt ~100 évben megváltozott az igazságfelfogás és az
ismeretelmélet, azaz a tudás megszerzésének módjában bekövetkezett egy
változás, amely beszivárgott a minket körülvevő világ minden apró
részletébe.
Ha így van, akkor viszont miért kell egyáltalán törődnünk vele? Ha minden megváltozott, akkor csak tanuljuk meg az újat,
fogadjuk el és éljünk vele. Ez logikus következtetés lenne amennyiben az
emberi civilizáció lenne az élet minden kérdésében a végső tekintély. Ez
logikus lenne amennyiben a teljes valóság hozzáidomulna az emberiség
pillanatnyi elképzeléseihez. Tudom, hogy nagy a kísértés azt
mondani, hogy ez így is van kiváltépp ha az ember egy nagyváros
betonrengetegét szemléli. Ott úgy tűnik mintha a valóság tényleg
engedelmeskedne az embernek és teszi is, de nem az egész, hanem csak egy
szűk, általa átrendezhető része. A többi a maga kegyetlen állandóságával
hőmpölyög tovább előre és "eltipor" mindent és mindenkit, aki
szembe mer szállni vele.
Az ismeretelmélet tárgya az, hogy honnan tudjuk, amit tudunk, és
hogyan lehetünk biztosak benne, hogy amit tudni vélünk a minket körülvevő
valóságról, az helyes.
A módszertan pedig azt vizsgálja hogy miként juthatunk el az
igazsághoz és a tudáshoz.
Melyek a tudás nélkülözhettelen előfeltevései?
1./ Léteznek abszolútumok mind a moralitás, mind a
lét ill. az ismeretelmélet területén.
2./ Emiatt az antitézis klasszikus talapzatán gondoloztak,
miszerint ha valami igaz akkor annak az ellenkezője hamis, ha valami
helyes, akkor annak az ellenkezője helytelen. Értették azt az egyeszerű
képletet, ami egyébként a klasszikus logika első lépése, miszerint:
"(A) egyenlő (A)-val." és hogy "(A) nem egyenlő
(nem-A)-val."
Az ezernyolcszázas években az emberek még úgy
gondolkoztak hogy ez így van. Elfogadták az abszolútumok létezésének a
lehetőségét. Még ha nem is értettek egyet azzal, hogy pontosan mik is
ezek, együtt tudtak gondolkozni az antitézis kalasszikus talapzatán.
Ennek ellenére ha akkoriban azt mondtuk volna, hogy "Ez igaz."
mindenki azonnal értette volna, hogy azt akarjuk mondani, hogy az
ellenkezője hamis és hogy választani kell a kettő között. Ha akkoriban
egy apa azt mondta a lányának hogy "Legyél jó!" lehet, hogy a
lány nem engedelmeskedett volna, de legalább értette volna, hogy miről
beszél a apja. Ma már ennek a mondatnak, hogy "Legyél jó!"
egyeszrűen nincs értelme.
A valósághoz való visszatérés
első lépése a helyes gondolkodás megtanulása és gyakorlása.
Ehhez viszont
nélkülözhetetlen lépés megtalálnunk a megfelelő ismeretelméleti alapot,
amivel gondolkozva a valósággal összhangban lévő következtetésekhez
juthatunk.
Most a legalapvetőbb
és elsőre talán elvontnak tűnő kérdések segítségével megkeressük azt az
ismeretelméleti alapot, mintegy "egyszer egyet", amivel később
a nagyon is mindennapi és gyakorlatias kérdéseit is kiszámíthatja az
életének.
|
|
